A fogászati impantátum
olyan ún. bioanyagból készített műgyökér, amelyet az elvesztett fogak helyére
ültetnek be a fogpótlás viselése céljából. Anyaga tiszta, ötvözetlen titán.
Ezt az anyagot teljes mértékben elfogadja az élő szervezet.
Minden olyan betegnek,
akinél kizáró okok nem állnak fenn és aki ezt a megoldást választja. Csak
azoknak javasolható az implantátumos fogpótlás készítése, akinél a száj
tisztasága megfelelő és készek a kezelőorvos által javasol szájhigiéniás
szabályok betartására.
A sikeresség szempontjából rizikófaktornak
tekinthető a túlzott alkoholfogyasztás, a drogfüggőség és az erős dohányzás.
Bizonyos betegségek is csökkenthetik az implantáció sikerességét, pl. nem kezelt
cukorbetegség, súlyos szív- és érrendszeri betegségek stb. Az állcsont
növekedésének befejezése előtt (kb. 14 éves korig) szintén nem végezhető
implantáció.
Rövid sorközi foghiányok esetén implantátumok alkalmazásával az elveszett fog gyökerének pótlása révén készíthető el a fogmű, míg a hagyományos módszerekkel a pótlás csak a szomszédos ép fogak lecsiszolása árán valósítható meg.
Az implantátum lehetőséget nyújt rögzített pótlás készítésére olyankor is, amikor a rágófogak elvesztése miatt hagyományos fogorvosi módszerekkel csak részleges kivehető pótlás készítésére volna mód.
Ezekben az esetekben az implantátumos fogpótlás nagyobb stabilitást és jobb rágóképességet biztosít, valamint a teljes biztonságérzet mellett kiváló esztétikai hatást nyújt. Mindezen hatások együttesen a fogbetegek életminőségének javítását szolgálják.
Teljes foghiány esetén az
implantátum mint pillér többféle módon is felhasználható a fogpótlás rögzítésére
vagy megtámasztására.
Egyrészt a rajtuk elhorgonyzott rögzítőelemek
segítségével az implantátumok a kivehető pótlások helybentartására szolgálhatnak
(ún. göbfejű retenziók vagy retenziós rudazat segítségével), másrészt kellő
számú implantátum beültetése esetén rögzített pótlás (körhíd vagy ún.
overdenture pótlás) is készíthető.
A saját fogakra és/vagy
implantátumokra elkészített pótlás rögzítése hagyományos módon beragasztással
vagy a fogorvos által eltávolítható csavarozással történhet.
Az előzetes
vizsgálatok alkalmával a kezelőorvos megvizsgálja a beteget annak
eldöntésére, hogy elvégezhető-e az impantátum beültetése. Ez egyrészről
fogorvosi vizsgálatot jelent (mely fogakat kell pótolni, megfelelő-e az állcsont
adottsága az implantátum befogadására, röntgenfelvételek készítése stb.),
másrészről altalános orvosi vizsgálatokat (pl.: labor). Ezután történik az
implantációs fogpótlás tervezése, melynek során az orvos megbeszéli a beteggel a
felmerülő kérdéseket (hány darab implantátum beültetésére lenne szükség, az
implantátumok csontos gyógyulásának ideje alatt akar-e ideiglenes pótlást
viselni a beteg, a fogpótlás várható költségeinek tisztázása, időpont
egyeztetése stb.).
Az
implantátum(ok) beültetése ambuláns módon, helyi érzéstelenítéssel
történik. Ennek során a kezelőorvos elvégzi az érintett állcsontrészlet
megfelelő előkészítését, majd behelyezi az implantátumot. A varratokat egy hét
múlva távolítja el, az implantátumok általában a nyálkahártya alatt védetten
gyógyulnak tovább.
A gyógyulási szakasz
kb. 3 hónapot vesz igénybe. Ezen idő alatt az implantátumok felszínén lévő
mikropólusokba közvetlenül belenőnek a csontsejtek. Ez a csontos összenövés (ún.
osszeointegráció) hozza létre az implantátimok stabil rögzülését, aminek révén
képesek az impantátumok a rájuk ható rágónyomás tartós, károsodásmentes
elviselésére.
Ezután következik az implantátumos
fogpótlás elkészítése. Először az íny védelme alatt gyógyuló
implantátumokat szabadítják fel, majd az implantátumokba beillesztik azokat a
nyak-fejrészeket, amelyek a fogpótlás megtámasztására vagy elhorgonyzására
szolgálnak. Ezután a fogorvos a fogtechnikai laboratórium segítségével többnyire
a hagyományos módszerekkel rövid időn belül elkészíti a kívánt
fogpótlást.
Az implantátumos
fogpótlás szájba helyezésével nem ér véget a páciens és kezelőorvosa közötti
kapcsolat. Az implantációs fogpótlás hosszútávú sikerességének egyik
legfontosabb feltétele ugyanis a száj tisztántartása és a rendszeres
fogorvosi ellenőrzés. Az implantátumos fogpótlás behelyezését követően a
betegeknek általában évente egyszer kontrollvizsgálaton kell megjelennie. A
fogorvos ilyenkor ellenőrzi az implantátum körüli csont- és hámtapadás, valamint
a fogpótlás állapotát, és amennyiben szükséges, elvégzi a megfelelő korrekciókat
(pl. lerakódott fogkő eltávolítását) is.
Fontos, hogy ha időben bármilyen
elváltozást észlel, minél hamarabb jelentkezzék a ellenőrzővizsgálatra a
kezelőorvosánál.
Az implantátumos fogpótlás hosszú
élettartamában és tartós funkcióképességében alapvető szerepe van a gondos
szájápolásnak. A szokásos napi kétszeri fogkefével, fogpasztával végzett
szájápolás mellett időt kell szakítani az implantátumok nyakrészének - vagy
amennyiben azt korona borítja, a környező íny felszínének -, illetve az
implantátumos fogpótlás alámenő részeinek a tisztítására is. A foglepedék
ezekről a helyekről legkönnyebben ún. interdentális kefe vagy fogselyem
segítségével távolítható el. Ne használjunk olyan szájápoló anyagokat, amelyek
magas koncentrációban tartalmaznak fluoridot!
A hosszútávú
sikeresség másik ugyanilyen fontos feltétele a megfelelő minőségű fogpótlás. Ha
mindkettő megfelelő, az implantátumok várható élattartam az általuk pótolt
természetes fogak elvárható élettartamával azonos.
Az implantátumok anyaga nagytisztaságú titán. Ennek a fémnek különleges biologiai tulajdonságai vannak, a csont képes összeépülni vele. A szakirodalom soha nem írt le semmilyen allergiás vagy daganatos elfajulást implantáció kapcsán, mivel a felszínét egy stabil vegyület a titán-oxid alkotja. Ez az anyag nem oldódik a testnedvekben, így nem lép reakcióba az immunrendszerrel sem. Helyes beültetési technika mellett, szakmailag helyesen kivitelezett felépítménnyel az implantátumok élethosszig szolgálhatnak.
A szöveget a Denti-System Fogorvosi Implantológiai Kft. honlapjáról vettük át.